A textileknek régen is fontos szerepük volt a ház belső berendezésében, épp úgy, mint manapság. Láger Péter néprajzkutató szerint csak a XVIII. század után kezdtek gyarapodni a bútorok a magyar háztartásokban, amikor a füstelvezetés már megoldhatóvá vált. Egészen addig a textilek szerepe kapott nagyobb hangsúlyt az enteriőrökben, ami sok képzőművész fantáziáját mozgatta.
Amikor a gyári edények megjelentek és felváltották az egyedi, díszként és használati tárgyként is szolgáló kézzel festett fazekas edényeket, a konyha szürkébbé vált, ekkor alakult ki igény az emberekben a konyha dekorálására. A polgáriasodás idején a magyar konyha egyik jól bevált és népszerű díszítési módja a falvédők használata volt. Jellemzően ezek a giccs kategóriájába sorolhatóak, gyakran a házi áldáshoz hasonlóan szövegeket viseltek magukon, sokszor népdalok sorait. Az 1930-40-es években a falvédők kimentek a divatból, ám néhány kortárs magyar művész újraértelmezte őket.
Szabó Eszter Ágnes, képzőművész 1998-ban készítette első újraértelmezett falvédőjét Nagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowie-val címmel, amely internetes mémként is elterjedt, sőt, az eredeti példánya egy New York-i kiállításon is szerepelt.
Pittmann Zsófia munkáival egy divatlapban találkoztam először. Kedves gúnnyal, szarkasztikus humorral nyúl a falvédőkhöz, sőt egy vele készült korábbi interjúban (a Magyar Televízió kulturális portréműsorában, az Abszolútban) több munkáját is bemutatja. Zsófi leginkább a popkultúrából merít ötleteket, így például megesik, hogy a falvédőin a Piramis együttes, vagy Zámbó Jimmy, esetleg Deák Bill Gyula sorait láthatjuk. A falvédők stílusa, színei és markáns jegyei megmaradtak, ám az egész koncepciót újragondolta a fiatal képzőművész.
Forrás: Pumpkin Paradise, Librarius
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: