Aki szorgalmasan követi a blogbejegyzéseket, az olvashatott már két posztot Tünde különleges nászajándékáról, a faágról, amely fogasként született újjá. Itt a következő, és azt hiszem az utolsó ebben a tematikus sorban, egy nászutas bejegyzés. Ne aggódjatok, nem egy puccos szálloda bemutatója következik, olyanban nem voltunk, nem is igazán illene a nem úri huncutság kategóriába.
Nektek mi jut eszetekbe először Mexikóról? A guacamole? Az azték piramisok? Esősiten? Coronita? De biztosan nem az újrahasznosítás! Pedig a közép-amerikai ország a recycling fellegvára, nagyvárosaiban úton-útfélen csodás kreatív ötletekbe botlottunk. Náluk is nagyon divatosak a régi cementlapok és a raklapbútorok, de igazán ötletes vödör-lámpákat és frappáns kerítés-biciklitartót is láttunk.
A Yucatán félsziget fővárosában, Meridában pedig az egyik belvárosi étteremben már kezdtek ferde szemmel nézni rám a pincérek, mert a bárpulton keresztül az asztalokon át a mosdóig mindent lefotóztam a telefonommal.
Következzen tehát a képes újrahasznosított élménybeszámoló, és ha egyszer arra jártok, ne hagyjátok ki az Apoala éttermet.
A felirat fordítása: “Ha stresszes vagy, igyál hármat. Ha nincs orvosság, másfél litert!” Na, de miből? Tequilából??? 🙂
