Nagyon nem szeretem a “régen minden jobb volt” típusú szólamokat, de ha világításról és izzókról van szó, mégis gyakran így érzem magam. Egyszerűen nem tudok megbarátkozni az energiatakarékos izzók fényével, kinézetével és főleg a szín melegségével. Ezért, bármennyire is igyekszem a környezetet kímélni, régi izzót használok. Van ahol abból is speciálisat: az étkezőnkben, az asztalként funkcionáló pult feletti lámpákba mindig tejüveg izzót teszünk, mivel a lámpatestek mélyen belógnak a pult fölé és a nyitott csillárba gyakran belenézünk. Ezt az izzót azonban az európai szabályozás nemrég betiltotta. Ha nem próbáltunk ki legalább 8 féle energiatakarékos tejüveg izzót, akkor egyet sem. Még a legmelegebb színhőmérsékletűnek is olyan vakító, fehér fénye volt, mintha kórházban lennénk. Ott ebédelni vagy vacsorázni pedig nem kellemes. Ráadásul az új körték sokkal erősebbek voltak, mint a régi 40 wattos izzó, és a ledes technika miatt a bumszli, nagy foglalat kilóg a lámpából, elcsúfítva a látványt. Ekkor kezdtem el Londonból hazacsempészni a régi, imádott tejüveg izzókat. Mintha drága kristályfigurákat vagy porcelánt vettem volna szuvenírként, úgy vigyáztam az értékes gömbökre. De ez így tarthatatlan volt, így tovább kerestem a megoldást. Szerencsére az idő és a technika is segítségemre sietett, fejlődtek a ledes izzók és a gyártó cégek is rájöttek, hogy nem elég, ha egy izzó energiatakarékos, az is fontos szempont, hogy kellemes legyen a fénye és esztétikus a kinézete.
Egyre több vendéglátóhelyen látni azokat a függesztett retró lámpatesteket, amelyek látszólag wolframszálakat tartalmaznak, valójában azonban több, pár mm széles LED biztosítja kellemes, meleg fényüket.
De mit jelent, hogy kellemes fény és mitől lesz meleg a látványa? A magyarázat a színhőmérséklet fogalmában rejlik, mely a fényforrás által okozott színérzetet jelenti. A színhőmérséklet mértékegysége a Kelvin: meleg fényű fényforrásoknak a 3300 Kelvin alatti, semleges fényűnek a 3300 és 5300 Kelvin közötti, hideg fényűnek pedig az 5300 Kelvin fölötti izzókat nevezik. Ha a fény meleg, akkor sárgának vagy narancsos színűnek, ha hideg, akkor kékesnek, ha pedig a kettő közötti tartományban van, fehérnek vagy napfényszínűnek érzékeljük. Az alábbi képeken jól látható a különbség:
Én az étkezőbe melegebb tónusú, de inkább napfényszerű fényt adó izzót szerettem volna.
És végre találtam egyet a Feilo Sylvania kínálatában, ami valóban olyan, mint a régi tejüveg izzók, a különbséget (egy másik, szintén meleg fényűnek eladott ledes izzóhoz képest) pedig a napfénynél is világosabban lehet látni:
Képek: Feilo Sylvania, saját
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: