küszöB

Hirtelen berobbant a nyár, és nálunk még nincs kész az erkély, juj! Épp itt az ideje felkészülni az idei szezonra! A mi erkélyünk elég nagy, és nem állítanám, hogy 100%-ig ki is használjuk, de ha mégis kint töltjük az időt, akkor jól esik kilépni a hangulatos balkonra. Én egyelőre a virágok ültetésével és rendezgetésével vagyok meg, a kerti bútorok még várják, hogy megszabadítsam őket a portól.

 

 

 

 

La Nube,  spanyolul felhőt jelent, ám a nevével ellentétben ez a klassz bel-budai kávézó valójában felhőtlen szórakozást ígér. Régóta terveztem, hogy ellátogatok ide, annyi jót hallottam már róla. Egy esős délutánon Ágival ott tartottunk egy mini Küszöb találkozót: felhő akadt bőven kívül is, belül is, de a bentiek semennyire nem emlékeztettek a kinti szürke esőfelhőkre, odabent mind bárányfelhővé szelídült. 

A kávézó leglátványosabb eleme a galambszürke színű, felhős hátsó fal, amelyet két oldalról szintén szürke falak vesznek körül. Ez a visszafogott, nem hivalkodó szín remek hátteret biztosít a véletlenszerűen türkizkékre vagy pinkre pingált székeknek. A világításról színes textilkábelekről alácsüngő csupasz izzók és bájos asztali lámpák gondoskodnak. A pultot régi könyvekből építették, mögötte a falat fehér metrócsempével burkolták, a felette lévő pink gázcsőről gyerekkorom kedvenc rajztáblájára csíptetve olvasható a kávézó kínálata. Színes lerakóasztalka, régi postaláda, rádió, antik képkeretek teszik teljessé ezt a vidám kavalkádot. Velünk együtt szívesen látják a gyerekeinket és négylábú barátainkat is egy felhőtlen kikapcsolódásra. 

Forrás: La Nube

Lassan 8 éve lakunk itt, a nappalink ablakából bámulatos félkörben látunk rá a budai hegyekre, a Gellérthegytől a Sashegyig. Talán ez volt az egyik ok, amiért beleszerettünk a lakásba. De az előző hét évben alig töltöttem időt a nappaliban. Egyedül csaknem soha.

Az ablak alatt egy krémszínű, letisztult vonalvezetésű modern kanapé állt. Háromszemélyes, de lapos karfáján elfért még egy-egy vékonyabb vendég. Még az előző albérletbe vettem, ahol a téglalap alakú szoba hosszabbik falánál állt. Itt, a hosszúkás nappali végében akár ideális is lehetett volna. De valami nem klappolt. Nem tudtam megfogalmazni, hogy mi, de nem szerettem itt azt a világos kanapét, így az első adandó alkalommal, az iroda berendezésekor megszabadultunk tőle. A helyére egy azúrkék kétszemélyes fotel került. Nem akart azúr lenni. Az Tünde színe. Szürkének indult, és egyszemélyes fotelnek. De így alakult, és milyen jó, hogy így alakult. Azóta minden reggelemet a nappaliban kezdem. Bekucorodok a fotel sarkába, oldalt ülve, vállamat a háttámlának támasztva kifelé bámulok, bambulok bele a budai háztetőkbe és a kávésbögrémbe. Éjszaka is gyönyörűséges, ahogy a Sashegyen pislákolnak a fények.

Coelho egyik regényében, a Bridában azt javasolja a boszorkány a főszereplőnek, hogy szabaduljon meg a ruháitól, amelyeket nem hord. Elveszik az energiáját. Valami hasonlóról ír a Feng Shui is,  a használaton kívül bútorokat, tárgyakat érdemes rendszeresen kiszortíroznunk. Nekünk a nappalink volt csaknem használaton kívüli. A kék kanapé viszont inspiráló, elmélkedő hellyé változtatta. Ilyen sokat számít egy jól megválasztott bútor.

Jó, hogy nem dobtuk ki. Mármint a nappalit.

Szeretem a természetes faanyagot, jól esik ujjaimmal végigsimítani, illatát beszippantani, talán ezért is figyeltem fel a Sixay bútorokra az OTTHONDesign kiállításon, ahol élőben is megcsodálhattam a tömörfából készült bútorok időtálló szépségét.

A kézműves módszerekkel megalkotott nemesfa bútorok Szikszai László nevéhez fűződnek, aki elkötelezett az esztétika, a minőség és a természetes anyagok iránt. E három dolog feltétlen szeretete érhető tetten munkáiban. Szívesen kombinálja a különböző színű és struktúrájú faanyagokat, a felületkezeléshez kizárólag természetes alapanyagú olajokat és viaszokat használ. Munkájának legnagyobb visszaigazolása, amikor dicsérik bútorai szépségét, ötletességét és finomságát, sőt meg is vásárolják azokat. Büszke rá, hogy különleges és egyedi termékei a külföldi közönség szívét is megdobogtatják és nemzetközi szinten is versenyképesek. 

Forrás: Sixay

Kele Sára és Markó Barbara már régóta terekkel és tárgyakkal foglalkoztak, amikor 2015-ben belevágtak az általuk megálmodott közös vállalkozásba. Ötleteiket közös projektekbe fogja össze a Fabrika.

A két designer olyan – leginkább az ötvenes, hatvanas években használt – jó minőségű, de nem luxuskategóriájú bútorokat szerez be, amelyek motiválják őket abban, hogy azokat még szebbé tegyék. Az internetről, ismerősöktől, külföldről, vagy gyűjtőktől megvásárolt használt bútorokat felújítják, átalakítják, hogy azok új tulajdonosuknál új történetek szereplői lehessenek.

Sára és Barbara ízlése együttesen mutatkozik meg az átalakított bútorokban: a fa natúr árnyalatai mellett csak néhány színt használnak, amelyek dominánsak ugyan, de mégsem harsányak. A felhasznált textileket is egyikük, Sári tervezi.

A Fabrikában az tetszik a legjobban, hogy amellett, hogy csúcsszuper és kreatív bútorokat adnak ki a kezükből, még újra is hasznosítják a régi darabokat. Honlapjukon pedig a bútorok személyes történetmorzsáit is megosztják, így a vásárlók is könnyen bele tudnak szeretni egy asztalkába, lámpába vagy komódba.

Forrás: I love Budapest, a Fabrika Facebook oldala