Úgy alakult, hogy nyáron kiléptem a munkahelyemről, és olyan munkát kerestem, ami itthonról is végezhető és még a Küszöbre is jut mellette időm. Hamar kiderült, hogy a kanapén dolgozni nem túl kényelmes, az étkezőasztalon meg nem hagyhattam szanaszét a jegyzeteimet, ezért megérett a gondolat, hogy egy vendégszobának titulált, ám valójában teregetésre, vasalásra használt helyiségből dolgozószoba legyen, félig. Azért csak félig, mert a vendégszoba funkciót is megtartjuk, hogy a családtagok, barátok ne kényszerüljenek a nappaliba a kanapéra.
A szoba eredetileg a kislányom babaszobája volt, másfél éves koráig, amikor is átköltözött a bátyjához. Olívazöld színű falak, Leskvik bútorok és bájos, tündérkés falmatricák határozták meg a hangulatot. Egyértelmű volt, hogy a Leskviknek és a matricáknak menniük kell, a bútorok rekordidő alatt keltek el a Jófogáson, de a matricákat sajnos nem lehetett nyomtalanul eltávolítani, ezért jött a dilemma, hogy kijavítsuk-e a falat a zöld festékkel vagy fessük át egy másik színre!
Közben elkezdtem hangulatokat keresgélni a Pinteresten, mostanában a semleges színeket és természetes anyagokat használó, egyszerű és letisztult skandináv stílus vonz, de kedvelem, ha ebben a környezetben nyomokban az ipari stílus jellemzői is megtalálhatók. Zöld falak – fehér és szürke bútorok, kontra fehér falak – erőteljesebb indusztriális íróasztal fémlábbal, szürke kanapéval. Ez volt a kiindulási alap, végül az íróasztal döntötte el a dilemmát, az étkezőasztalunkhoz hasonló stílusú asztalt akartam, és ehhez fehér falakat képzeltem el. Kiegészítő textilek terén – szőnyeg, függöny, párna – még nem tudom, milyen irányba megyek el, de az ipari stílus kilim szőnyeggel párosítva nagyon bejön.
Ha kíváncsiak vagytok a hogyan továbbra, figyeljétek a bejegyzéseket, lesz folytatás!
Képek forrása: saját és Pinterest