Véget ért a 30 napos kihívás, az 30 napon át, minden egyes nap eggyel több számomra felesleges holmi került a küszöbön túlra. Összesen 465 db tárgy távozott, sőt több is, csak nem került fel mindegyik az Instagramra. A Küszöb Instagram oldalán fókuszba helyezve megtaláljátok a lomtalanított tárgyakról a képeket.
Amikor belevágtam a kihívásba még csak egy-két kósza ötletem volt, hogy mitől fogok megszabadulni: ruhák, játékok, könyvek. Aztán, ahogy teltek a napok, az egyik tárgy hozta a másikat.
Meg kellett állapítanom, hogy a nagyobb méretű tárgyak lomtanítását gyakorlatilag egész évben végezzük: évszakváltáskor átnézzük a ruhákat, évente egyszer a játékokat, a szemetet napi szinten szelektíven gyűjtjük, és hetente ki is dobjuk, így nem halmozódik fel üveg-, műanyag- vagy papírhulladék sem.
A sütőolaj összegyűjtésében is jók vagyunk, csak lassan vándorolnak el a Mol kútra, de a héten azt is megoldottuk, így a piros flakon most újra üresen áll a mosogató alatt.
A kisebb dolgok selejtezésében még van mit fejlődni, mivel ezek nem foglalnak nagy helyet, így nem is nagyon zavarnak, és könnyen “a jó lesz ez még valamire” kategóriába esnek. Például van vagy 200 toll itthon, valójában 10 is elég lenne, a használt elemek is szépen összegyűltek (annak ellenére, hogy sok újratölthető elemet használunk), az őszi termésekből, gyerek firkákból is akad bőven. Azt gondolom, hogy itt nem a rendszeres szelektálásra kellene a hangsúlyt fektetni, hanem eleve nem kellene felhalmozni nagy mennyiséget.
Azontúl, hogy több mint 465 tárgy távozott a lakásból, jó volt, hogy átnéztem a dolgainkat és rendszereztem, túl sok extra tárolóhely ugyan nem szabadult fel, de találtam egy polcot az edzőcuccoknak és egy fiókot a kreatív eszközöknek és kellékeknek. Ami még izgalmas volt a dologban, hogy az egész család önkéntelenül is bevonódott, a gyerekek hozták a cuccokat, hogy Anya ez mehet a játékodba, a tollakat együtt próbáltuk ki, hogy írnak-e még, illetve néhány rég elfeledett játékot is újra felfedeztek, ahogy átnéztük a szobájukat.
Az is szuper, hogy gyakorlatilag nagyon kevés tárgy került a kukába – ami törött volt vagy használhatatlan az természetesen ott végezte – a legtöbb holmit olyan gyűjtőhelyeken adtam le, ahol újrahasznosítják őket vagy tovább adják másnak. A könyveket például a Mozgó Könyveknek ajándékoztam, akik nagyon hálásak voltak, a ruhák egy része a Vöröskereszthez, másik része az unokahúgaimhoz, illetve a H&M ruhagyűjtőbe vándorolt, az elemeket és a háztartási eszközöket egy szupermarket kihelyezett kontenérébe dobtuk. Rengeteg lehetőség van, és nem is olyan nehéz megtalálni őket.
Ha Te is belevágnál egy hasonló kihívásba, Ökanyu blogján van egy szuper lista, azokról a tárgyakról, amelyeken érdemes elgondolkozni, hogy valóban szükségünk van-e rá. Lomtalanításra fel!
Fotók: saját
