küszöB

Esküvőszervezéskor vagy bármilyen nagy családi, baráti összejövetel szervezésekor sokat spórolhatunk az összköltségen, ha a dekorációt, vagy annak legalább egy részét saját magunk készítjük. Célszerű ilyenkor előre számba venni, hogy milyen meglévő alapanyagokat tudunk majd esetlegesen újra felhasználni, hogy a gyűjtögetést időben megkezdhessük. A mindennapi háztartásban használt termékek csomagolása, például befőttes üveg, boros dugó, konzervdoboz, WC papír guriga jó szolgálatot tehetnek egy kis átalakítással. A befőttes, tejes, sörös üveg, villanykörte mind-mind kedves vázákká válhatnak, ha egy kis csipkével, szép papírral, vagy masnival megbolondítjuk őket. Spárgával vagy drótkampó segítségével felakasztva (akár szabad téren is) és virággal megtöltve ízléses kiegészítői lehetnek az eseménynek.

Az örök kedvenc a raklap is számtalan lehetőséget rejt magában: kerti ülőke, esküvői bárpult, vagy programtábla készülhet belőle. Létrák, régi ajtók és ablakok kaphatnak új funkciót dekor elemként, például fotófalhoz, program kiíráshoz nagyon jól jön egy-két kopottas darab. Én már régóta gyűjtöm a boros dugókat, amiből majd ültető táblácskákat fogok készíteni a lagzira, ahogy a lenti képen is láthatjátok. Amibe pedig most szerettem bele: a fellógatott biciklikerék, amely bohém köntösbe bújtatva igazi menő kelléke lehet majd az esküvőmnek! Még jó, hogy két kerékkel is gazdálkodhatok!

Tavaly vettem egy kedves kis hortenziabokrot. Évek óta barátkoztam a növénnyel, főleg a zöld virágúak tetszettek, melyek később lilás színekben játszanak. A telet a lépcsőházban vészelte át, a többi teraszlakóval együtt néha-néha kapott egy kis vizet. Pár hete vettem észre, hogy a kiszáradt levelek alatt csodaszép zöld hajtások bújtak elő. Nagyon hálás növényke. Ráadásul teljesen véletlenül sikerült tökéletesen kiszárítanom a virágokat, és még a színük sem fakult meg. Utánaolvastam, és kiderült, a trükk az, hogy szépen lassan kell szárítani: a virágokat a növényen kell hagyni és megvárni, amíg félig kiszáradnak, papírszerűek lesznek a szirmai, ezután levágni a leveleket a szárról és vázában kis vízbe tenni, és így lassítani tovább a száradást.  Mivel nálunk nem kertben, hanem cserében növekedett a bokor,  a téliesítéssel együtt járt a föld kiszárítása, amely tökéletes megoldás volt a szirmok konzerválására. 

Már csak azt kellett kitalálnom mihez kezdjek a tálcányi száraz hortenziával. Egy régi fehérre festett vesszőkoszorút szedtem elő a téli dekorok közül, ezt terveztem virágba borítani. A virágokat azonban nagyon nehezen sikerült a faágakra applikálnom, a legkisebb nyomásra szirmokra hullott szét a növény. Szerencsére volt jó pár virág, amin próbálkozhattam. A megoldás az lett, hogy néhány hosszabb szárú virágra drótot tekertem, és a drótot erősítettem a koszorúhoz. Így is elég sok szirmot veszítettem, de talán jobb is így, mert ahelyett, hogy egy teli koszorút készítettem volna, amit eredetileg terveztem, egy izgalmas, asszimetrikus kompozíció született. Újrahasznosított koszorú, újra hasznos hortenziavirágokkal.

A lehullott szirmokat pedig befőttes üvegbe zártam és a konyhaasztalra tettem. Izgalmas, ahogy keverednek a színek, és mosolygós, üde hangulatot áraszt az üvegcse. Azt pedig már epekedve várom, hogy újra virágba boruljon a hortenzia. 

Képek: saját

A csipke manapság is nagyon divatos, a vintage és shabby chick stílus egyik alapeleme. Egyre többször látom esküvői dekor részeként is: csupa báj és nőiesség, úgy érzem valóban megunhatatlan. Tavaly a tihanyi PLACC piacon bálákba halmozva fillérekért árulták őket, ezeken a szuper lelőhelyeken igazi kincseket találhatunk. De gondolom elég sokan vagyunk, akik családjában is fellelhető pár régi horgolt csipkealátét. A nagymamámnál a kis üveges vitrinen és a manapság már retrónak számító tévés szekrény tetején is volt a klasszikus horgolt csipketerítőkből pár, általában virágok és a porcelán díszek alatt használták.

Az újévet idén a Balatonon kezdtük egy kedves barátnőmék ízlésesen berendezett balatoni nyaralójában. Ott bukkantam rá néhány csodálatos párnára: egyszerű és nagyszerű ötlet volt, hogy a huzatra kör alakú csipkealátétet varrtak, így azok sikkes kiegészítői lettek a púderes szobának. Annyira inspiráló volt, hogy én is elkezdtem ötleteket gyűjtögetni, hogy a nagyinál porosodó csipkéket miként hasznosítsam újra. Alább pedig az említett párnák, majd a többi kedvenc csipkés ötletem.

Képek: saját, Pinterest

Egy nagyon kedves ismerősöm lakásának éke a mai újrahasznosított dizájn rovat főszereplője, egy szekrény méretű felújított rádiós lemezjátszó, azaz zeneszekrény. Andi kreatív szakember, szépérzéke, harmóniára való törekvése az egész lakásán tükröződik. Van pár olyan különleges bútora, amit ő festett, vagy festetett át, de főműve, a bolgár rádió véletlenül került hozzá. 

Az irodába vitte be egy új kollégája, aki nem sokáig maradt, ellenben ott hagyta a működésképtelen rádiót. Hogy ne dobják ki, megmentette. Elkezdett szerelők után kutatni a neten, és a Népszínház utcában bukkant rá a szakemberre, aki már a rádió neve alapján be tudta azonosítani a modellt. Resprom Lira ’69.  Két ember és egy kombi autó kellett a szállításhoz. 

Andi célja nem csak az volt, hogy működjön a régi rádió, szerette volna úgy átalakíttatni, hogy digitális eszközökhöz is csatlakoztatható legyen. A lemezjátszó kimenetelét varázsolta bemenetté a mester, olyan zseniális módon, hogy minden funkciója használható maradt. Így ha akarjuk a tabletről szólhat a muzsika, de a klasszikus bakelit korongokkal is jól boldogul a rendszer. A dizájnos lábak Andi ötleteit és édesapjának ügyes kezét dicsérik. 

“Jó meleg hangja van, imádom, ahogyan Jack White szól a rádióból. Biztos lehetne még rá költeni, de én bírom, ahogyan recseg, és hogy be kell melegednie, az első pár percben nincs hangja” – meséli Andi. Én pedig imádom a háttérben a bontott tégla falat, amely csodálatosan keretezi az upcycle zeneszekrényt. 

Képek: saját

Nem sokszor vásárolok magamnak virágot, de tavasszal mindig bezsongatnak a virágárusok szebbnél-szebb krókusz, jácint, nárcisz és fürtös gyöngyike kompozíciói. Annyira jó érzés előrehozni a tavaszt és becsempészni az ebédlőbe, vagy az irodába egy kis zöldet, frissességet, életet. Amikor azonban egy-másfél héttel később a szobai melegtől megnyúlt és gyorsan kinyílt virágokra nézek, sokszor megbánom a beruházást. A hagymákat persze el lehet tenni, több-kevesebb sikerrel már én is kísérletezgettem papírzsákban átteleltetni, és újra elültetni őket.

Talán jobb megoldás, ha mi magunk varázsolunk kis kerteket, hiszen a virágosnál elköltött összeg töredékéből hozhatunk létre egyedi, akár újrahasznosított megoldásokat, a kertészetekben és  hobbi áruházak zöld részlegein pedig még talán nagyobb is a választék a hagymás tavaszi növényekből.

Mivel nem sokáig virágzanak, attól sem kell tartanunk, hogy túllocsoljuk a növényt, így nyugodt szívvel ültethetjük őket teli aljú régi bögrébe, csorba teáskannába vagy akár teásdobozokba. A biztonság kedvéért az edény aljára tehetünk pár kavicsot vagy agyag-granulátomot, ha van otthon. A kompozíció tetejére pedig ha tudunk, ültessünk némi mohát, és máris professzionális, a virágosokéhoz hasonló eredményt kapunk:

Képek: Pinterest