Erdőszélén, fák tövében

Szüleim úgy döntöttek, hogy eladják a budapesti agglomerációban található családi házukat, és a jövőbeli gondtalan unokázás reményében visszaköltöznek a városba.

Sohasem neveztem otthonomnak a házat, de ennek ellenére mindig is szerettem hangulatát: az utolsó utca a faluban, a kerítés végében az erdő, utána már csak a mezők, nem messze szőlőtőkék, domboldal. Kutyák, cicák és a kertbe néha betévedő éhes rókapár. Budapesttől félórányira, a város zaja után üditő ez a változatosság, ez a falusi idill.

A ház maga inkább amerikai kertvárosi hangulatra, mint falusira emlékeztet. A 150 négyzetméteres, egyszintes otthon középpontját egy tágas konyhából, étkezőből és nappaliból, illetve ennek folytatásaként egy dolgozószobának használt télikertből álló nagyméretű közösségi tér alkotja. A társasági élet helyszínétől némileg elszeparálva található a két hálószoba, valamint egy sarokkádas, illetve egy kisebb méretű zuhanyzós fürdőszoba. A házat egy mosókonyha, hatalmas garázs és két terasz egészíti ki.

A szépen berendezett otthonról már készült jó pár kép, ahol igyekeztek a megfelelő beállításokat megtalálni, de ezen az összeállításon is jól látható, hogy némi bútortologatással, pár díszpárnával, egy-egy asztal lepakolásával, a lámpák felkapcsolásával vagy egy csokor virággal mennyire fel lehet dobni a képeket.

A fahéjas süteményről pedig ne is beszéljünk. Tudtátok, hogy a lakásbemutatókon azzal érdemes várni a vevőket? Mert a fahéj illata mindenkinek az otthont juttatja eszébe.

A ház szeretettel várja új tulajdonosát, megosztani szabad!