Idén korán lesz Húsvét, de szerencsére már rügyeznek a fák, így a barka is. Zöldellő ágakkal azonban nem csak akkor dekorálhatunk, ha locsolók érkeznek. Összegyűjtöttem pár izgalmas megoldást, ráadásul sok nagy méretű üveget is újrahasznosíthatunk ezzel az ötlettel. Elő a nagyi óriási kovászosuborkás üvegével, metszőollóra fel, irány a zöld!
A textileknek régen is fontos szerepük volt a ház belső berendezésében, épp úgy, mint manapság. Láger Péter néprajzkutató szerint csak a XVIII. század után kezdtek gyarapodni a bútorok a magyar háztartásokban, amikor a füstelvezetés már megoldhatóvá vált. Egészen addig a textilek szerepe kapott nagyobb hangsúlyt az enteriőrökben, ami sok képzőművész fantáziáját mozgatta.
Amikor a gyári edények megjelentek és felváltották az egyedi, díszként és használati tárgyként is szolgáló kézzel festett fazekas edényeket, a konyha szürkébbé vált, ekkor alakult ki igény az emberekben a konyha dekorálására. A polgáriasodás idején a magyar konyha egyik jól bevált és népszerű díszítési módja a falvédők használata volt. Jellemzően ezek a giccs kategóriájába sorolhatóak, gyakran a házi áldáshoz hasonlóan szövegeket viseltek magukon, sokszor népdalok sorait. Az 1930-40-es években a falvédők kimentek a divatból, ám néhány kortárs magyar művész újraértelmezte őket.
Szabó Eszter Ágnes, képzőművész 1998-ban készítette első újraértelmezett falvédőjét Nagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowie-val címmel, amely internetes mémként is elterjedt, sőt, az eredeti példánya egy New York-i kiállításon is szerepelt.
Pittmann Zsófia munkáival egy divatlapban találkoztam először. Kedves gúnnyal, szarkasztikus humorral nyúl a falvédőkhöz, sőt egy vele készült korábbi interjúban (a Magyar Televízió kulturális portréműsorában, az Abszolútban) több munkáját is bemutatja. Zsófi leginkább a popkultúrából merít ötleteket, így például megesik, hogy a falvédőin a Piramis együttes, vagy Zámbó Jimmy, esetleg Deák Bill Gyula sorait láthatjuk. A falvédők stílusa, színei és markáns jegyei megmaradtak, ám az egész koncepciót újragondolta a fiatal képzőművész.
Forrás: Pumpkin Paradise, Librarius
A Slow Foodiez fő profilja a gasztronómiai élmény nyújtása és az egészségtudatos táplálkozás terjesztése. De úgy tűnik a lányok mindenhez értenek, mert nemcsak az ízlelőbimbókra hatnak, hanem szemet is gyönyörködtetnek az egyszerre vagány és trendi éttermükkel. A Slow Foodiez-ba belépve megáll az idő, a különböző nyers és vegán alapanyagokból készült ételeket nem lehet rohanva elfogyasztani. Meg kell állni, bele kell folyni az időbe és szép lassan élvezni az ízeket, amelyben igazán nagy segítségünkre van az étterem belső kialakítása is. A színek, a bútorok, a különböző kiegészítők és burkolatok összhangja otthonossá teszik a teret, és maradásra késztetnek.
Az étterembe belépve szemben, központi helyen egy tört fehérre pácolt vintage tálalószekrényt találunk, amely jól mutat a galériára vezető lépcső melletti türkizkék fal szomszédságában. Ettől balra foglal helyet magának a vendégtér: az impozáns méretű dió étkezőasztalt cementlap hatású burkolattal tették izgalmasabbá, sokan kérdezik is a tulajdonost, hogy hol vette, hát itt! A különleges étkezőasztal jól harmonizál a szintén sötétbarna, karfás thonet székekkel. Az asztal egy hatalmas világtérképpel dekorált parafa falba fut bele, a térképen kis post-itok és térképtűk jelölik a Slow Foodiez-ban megfordult világjárók és turisták kedves üdvözleteit. Aki kicsit csendesebb sarokra vágyik, helyet foglalhat a galérián a kisebb asztaloknál is, ahol színes és pihe-puha párnák gondoskodnak a komfortérzet megteremtéséről. A már korábban említett csodaszép cementlapok falburkolatként itt is visszaköszönnek.
Forrás: Slow Foodiez
Az Apacuka ceramics egy néprajzos és képzőművész alkotópáros fejében született meg, korábban Vintage Bazaar néven foglalkoztak bútorfelújítással és vintage bútorok értékesítésével. Később érdeklődésük előterébe mindinkább bekerült az agyaggal való kísérletezés, amely új lehetőségeket teremtett számukra. Úgy találták, hogy szenvedélyüket mások is osztják, ezért Budapest külvárosában megnyitották DIY műhelyüket, ahol pár órára bárki részese lehet a varázslatnak.
A különböző tányérok, edények készítése során a hagyományos kézműves technikákat ötvözik modern eljárásokkal, a modernitás a színhasználatban és a formaválasztásban is megnyilvánul. A régen használt fali festőhengerek lenyomatait teszik a tányérokra, amelyek dekoratívvá és érdekessé teszik a felületet. Kerámiakészítő workshopjaik roppant népszerűek: résztvevők nemcsak egy saját kezűleg alkotott kerámiával büszkélkedhetnek, hanem egy szuper élménnyel is gazdagodhatnak. Felkészülhetünk előre is a foglalkozásra, az Apacuka honlapon ugyanis található egy Tervezd meg a tányérod! névre hallgató program, amellyel már otthon kitalálhatjuk, hogy milyen színű, formájú és mintájú tányért szeretnénk hazavinni. És ha netán nem férnénk be valamelyik workshopra, meg is rendelhetjük a megálmodott kerámiát.
Forrás: Apacuka ceramics
Nászajándékba kaptunk Tündétől egy csodaszép faágat, melynek történetéről itt már olvashattatok. Jó ideje tartozom a befejezéssel, azonban pár hete került csak fel a pont az i-re. De kezdem az elején.
Amikor végigböngésztem a fához “mellékelt” Pinterest galériát, mely inspirációul volt hívatott szolgálni a fadarab felhasználására, azonnal beleszerettem a lent látható fogasba. Mindig gondot okozott a vendégek érkezésekor, hogy az ő kabátjaiknak valahogy nem nagyon jutott hely az amúgy tágas szekrényben, és a sál gyűjteményem is nehezen fért már el a szekrény oldalára szerelt törölközőtartón. Ráadásul a gardróbszekrény és a fal között pontosan egy ágnyi helyünk volt, az ég is oda teremtette!
Kötelet és kampót vásároltunk, méricskéltünk, fúrtunk és akasztófát hurkoltunk, és már ott himbálódzott a dizájnos fogas. Az egyik végébe kerültek a kedves kis levendulás zsákocskák, amelyek LOVE feliratot formáznak. Ez is az ajándék része volt. A fenti kép mintájára ruhatisztítós fém fogasokat akasztottam az ágra, amik akkor is nagyon jól mutatnak, ha éppen üresek. Ami pedig még tökéletesebbé teszi a látványt, az három darab mintás szaténnel burkolt vállfa, melyeket a Zara Home-ban találtam. Buja színeivel és liliomos, pillangós mintájával igazi luxus hangulatot áraszt. Eddig is szerettem a gardróbunkat, de most már tökéletes. Köszi Tünde!
