küszöB

Kedvelem a loft lakások ipari hangulatát, de valahogy tartok tőle, hogy a hatalmas, válaszfalak nélküli terek az otthonosság és meghittség rovására mennek. Erre egyértelműen rácáfol Maria és Boris, valaha varrodaként működő los angelesi loft lakása. A pár első látásra beleszeretett a betonfelületekbe, a mennyezettől a padlóig érő osztott üvegablakokba és a látható csövekbe. Úgy gondolták, a hely egyébként is ipari hangulatát tovább hangsúlyozzák bolhapiacokról, régiség boltokból és garázsvásárokból beszerzett bútordarabokkal és kiegészítőkkel. A végeredmény a szuper tértagolásnak és az adottságok remek érzékkel történő kihasználásnak köszönhetően egy élhető és nagyon is otthonos apartman lett. 

A nappali központi eleme egy ikonikus Chesterfield kanapé, egyik oldalán egy modern Eames hintaszék foglal helyet, míg a másik oldalán egy bolhapiacról érkezett barna bőrfotel uralja a teret. A ’40-es években használt mozilámpára szintén egy régiség piacon bukkantak rá. A házigazdák egyébként is rajonganak a filmekért, egy hatalmas rejtett vetítővászon gondoskodik az élvezetes moziélményről, amelyet a nagyméretű ágyra bekuckózva tesznek teljessé. Itt találta meg a helyét a család kedvence is, egy boros hordóból átalakított menő kutyaházat birtokol. A zenesarkot egy nagyméretű marhabőr jelöli ki, ahol egy vintage zongora áll, valamint itt egy gitár, egy fémszék, illetve két bőrpuff lett elhelyezve.

A konyhai bárszékek és tömörfa étkezőasztal köré csoportosított fémszékek is mind az ipari stílust erősítik, és egyben hangulatos hátteret biztosítanak a közös baráti vacsorákhoz és borozgatásokhoz. A hálószoba legnagyobb büszkesége a II. világháborús lőszeres ládákból lett éjjeliszekrények, amelyek jól megférnek a piacról beszerzett fém ruhatartó állvánnyal. A “dolgozószobában” az asztallapokat beton blokkok tartják, az íróasztalhoz modern kárpitos székeket választottak az itt lakók.

Miután a megálmodott alap bútorokat beszerezték, az egészet megfűszerezték néhány karakteres kiegészítővel: fémtáblával, betűkkel, bőröndből készített lerakóasztallal, és hulladékfából lett alátéttel. 

Forrás: Apartment Therapy

Korábban Emlékgyűjtemény című posztomban az utazásokkal kapcsolatos élmények tartósítása kapcsán említettem a fém teás, kávés és csokoládés dobozokat, melyek gyakorta kerülnek be a bőröndünkbe. Legutóbb Portóból cipeltem haza egy elég nagy méretű aranyosan csillogó dobozt. Most Tünde inspirálására külön posztot szentelek nekik. 

Talán azért is szerettem bele a fém dobozokba, mert a  bolhapiacokon fillérekért juthatunk hozzá csodás darabokhoz. Csak nagyon ritkán képviselnek nagyobb értéket, hiszen élelmiszerek csomagolásaként körülbelül annyit értek, mint ma egy sörösdoboz. Mégis, ha az otthonunkhoz színben és hangulatban passzoló darabra bukkanunk, fel lehet vele dobni akár a konyhát, akár a nappali vagy a hálószoba polcait. Lehet belőle apróságok tárolására szolgáló rejtekhely, de kisebb-nagyobb átalakítással akár váza, virágcserép de gyertyatartó, lámpa, és óra is válhat belőle. Természetesen nem csak az antik, de az új dobozokat is érdemes eltenni és újrahasznosítani. Dobozoljatok Ti is! 

Képek: Pinterest

Az előző, lépcsőkorlátos bejegyzésemhez képeket, ötleteket keresgélve akadtam rá az alábbi, portugál hotelre. Ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét – tartja  a mondás. Példaértékű az, ahogyan a szörnyű tragédia ellenére a tulajdonosnő nem adta fel álmát, a hátrányból előnyt kovácsolt. Engem nagyon megérintett a története. 

A Casa do Conto (Történetek Háza) egy hat szobás kis butik-hotel, amely Portó városának művészeti galériákkal tűzdelt Cedofeita negyedében található. A szállodának helyet adó épületet 2008-ban vásárolta meg és kezdte felújítani Alexandra, a tulajdonos. 2009 márciusában, pár héttel a szálloda megnyitója előtt egy hajnalon tűz ütött ki, és 12 óra alatt porig égett a hotel. Minden odalett.  De Alexandra nem adta fel. Barátai támogatták, a helyi galériák képeket ajánlottak fel és aukciót szerveztek a projekt megmentésére.  Így hamvaiból, főnixmadárként kelt életre az új dizájn-hotel, minimalista stílusban, sok betonnal és vintage bútorokkal.

A XIX. századi polgári házat eredeti fényében, a fenyő falburkolatokkal, nagypolgári lépcsővel, stukkókkal, klasszikus bútorokkal állította helyre a tulajdonos, csak néhány modernebb elemet vitt bele a nagyobb kényelemért. „Soha nem felejtem el az a napot” – meséli Alexandra. „Két részre osztja az életemet. Van előtte és van utána. Talán csak azért nem őrültem bele ebbe az egészbe, mert azonnal elkezdtem a megoldáson dolgozni. Nem hagyhattam, hogy az előző 6-7 év munkája eltűnjön. Nemcsak az én munkám, a teljes csapat munkája. Nem tudtam, hogy miből, nem tudtam, hogy hogyan, de újra nekikezdtem. Amikor végre beengedtek a tűzoltók, készítettem egy képet az egyetlen épen maradt falról. Ez az új projektben kulcsfontosságú szerepet kapott: akkor született meg a két torony és az új lépcsőház terve. Lehetetlen lett volna eredetiben visszaállítani a polgári stílusú faburkolatos házat. Túl drága is lett volna. Ami megmaradt azok az arányok, a központi lépcső és a felső bevilágító-ablak. A beton pedig, mint egy zárvány, ami őskövületet foglal magába, megőrzi, hogy milyen volt korábban a ház.”

Alexandra olyan építészeket és barátokat hívott meg az új projektbe, akik ismerték az eredeti házat. Ők írták a szobák mennyezetén található inspiráló szavakat, történeteket. Az eredeti berendezés is megsemmisült a tűzben. Egyedi darabok voltak minden szobában, különböző korok különböző stílusai rétegekben rakódtak egységes hangulattá. Mindez megismételhetetlen lett volna. Két tárgy maradt meg az eredeti koncepcióból, a lépcsővel szembeni óriási tükör, ami még Alexandra nagyapjáé volt, és a zongora. Ezek megmenekültek a tűztől, mert még nem vitték át őket a házba, túl nehezek voltak. Szerencsére.  Az új beton enteriőröket puha szőnyegekkel varázsolták melegebbé és férfias bőr bútorokkal, klasszikus kiegészítőkkel tették egyedivé. „Tudom, hogy semmi nem történik véletlenül. 2007-ben, amikor elkezdtem tervezni a szállodát még nem voltak hasonlóak, de ma már több, eredeti XIX. századi hangulatú butik-hotel van szerte a városban. De ilyen, mint a Casa do Conto, egy sincs.”

Alexandra limonádéja modern, izgalmas és nagyon egyedi lett.

Képek, és eredeti cikk: Jo&So

Három, a BME-n végzett, építészeti háttérrel rendelkező fiatal srác alkotta meg a Studio Nomadot, amely nem csak a hazai, hanem a külföldi piacon is sikert sikerre halmoz. A trió: Tarcali Dávid, Pongor Soma és Pásztor Bence munkái közül kedvenceim a 3LEGS asztalok menő pasztell színekben, amelyek 3 mm vastag acéllemezből készülnek, absztrakt formájukból adódóan pedig más-más nézőpontból különböző látványt nyújtanak. A fiúk a tervezésnél fontosnak tartják a frissességet és a humort, ez pedig az üde, laza 3LEGS asztalokon is megmutatkozik. Megjelentek már külföldi nívós magazinokban, bemutatkoztak a milánói design héten, és a hazai design kiállításokon is rendszeresen erősítik a mezőnyt.

Forrás: Studio Nomad, Stilblog, Welovebudapest

Egy áprilisi esős este láttam, ahogy egy vendéglátóhely előtt hullámosra ázott egy Singer lábbal ellátott asztalka teteje, amit egyébként is csak pohárlerakóként, hamufogóként használtak a járda mentén. Rossz érzés volt, hogy egy általam csodálatosnak tartott darab így megy tönkre, de legalább ez a látvány eszembe juttatta, hogy mennyi mindenre is jó egy régi Singer láb!

Ezeket a lábbal hajtható varrógépeket már nem igazán használják rendeltetésszerűen. Sokan szeretnének megszabadulni a feleslegessé vált régi daraboktól, így az online aukciós oldalakon dögivel találunk Singer, Pfaff, vagy Wertheim gyártmányokat is, már akár tízezer forint alatt. A régi varrógépek kecses, öntöttvas lábazatát újrahasznosíthatjuk, így azok a megfelelő felületkezelés után új bútorok lábaként különleges látványelemei lehetnek a lakásnak, vagy terasznak. 

Forrás: Pinterest