Idén Dél-Olaszországban kalandoztunk a gyerekekkel, Lecce mellett szálltunk meg egy régi majorban, a Masseria Coccioli-ban, amire egy svéd házaspár talált rá 2007 környékén. Láttak benne fantáziát és belekezdtek egy hatalmas átalakításba, ugyanis az épületeket lakhatóvá kellett tenni, hol a falak, hol a tető hiányzott, de az is előfordult, hogy megtoldották egy újabb apartmannal a meglévőket. Majd 2008-ban megnyitották a vendégek számára, és ma már 10 különböző méretű szobájuk van. A major egy olajfaliget kellős közepén található a tengertől 4 km-re, a távolban hatalmas szélerőművek pörögnek a szeles napokon.
A kert iszonyat hangulatos, a masszív kőépületeket keskeny, kőből kirakott járdák kötik össze, de a sok zöld növény – leander, kaktusz, fügefa, citromfa és szőlő – teszi igazán vadregényessé. A kövek között apró gyíkok szaladgálnak, és gyakran bele lehet botlani a háziak hűsölő kutyáiba és macskáiba is. Szerencsések voltunk, mert egy igazán különleges, egy régi kápolnából kialakított apartmant kaptunk, ahol a skandináv letisztultság a bolhapiacok bájával és a történelmi romantikával keveredik. Az oltár egy része épen maradt, amit szépen felújítottak és kipótolták a hiányzó darabokat.
A háziak szuper jó fejek és segítőkészek, együtt élnek a vendégeikkel, hetente egyszer grill estet tartanak, ahol a húsok mellett a háziasszony remekeit is meg lehet kóstolni: házi pesto, sült cékla, citromtorta és gyümölcsös tiramisu is került az asztalra. A sárga tornyos épületben egy könyvtárszobát alakítottak ki, innen egy létrán ki lehet mászni a tetőre, ahonnan csodás panoráma tárul elénk.
Fotók: Masseria Coccioli és saját