Korábban már írtam a Lamoppe, azaz Mózes Laura vagány párnáiról, a balatoni tervező most újabb szuper mintákkal rukkolt elő. A Paloma ház második születésnapjára készített egy párnahuzat sorozatot, amely a Wagner udvar jellegzetes belső tereinek motívumait eleveníti fel, mint például a gang burkolatát, az oszlopok idő koptatta felületét és az egyedi kőburkolatokat.
Én imádom, nézzétek meg őket a Palomában vagy keressétek a Lamoppe honlapján!
Forrás: Lamoppe
Egy újrahasznosított cementlapokból összeállított fal ihlette ezt a posztot, ahol a látvány annak ellenére volt harmonikus, hogy a színek és minták sokaságát helyezték szép sorba a falon.
De mi adja a harmóniát? Mivel szépségről és ízlésről van szó, nincsenek objektív válaszok. Elméletben különböző kategóriákba fogható össze mindaz, ami egy összképet, egy szoba, egy lakrész, egy burkolat összeállítását egységessé teheti. Ezek pedig a minta, színek vagy tónusok, formák, és a textúra. Minél több kategória egységes, annál egyhangúbb, konzervatívabb lesz a látvány. Ha az összes eltér, nehezen találjuk meg a harmóniát. Kettő vagy három egységével viszont izgalmas összhatást érhetünk el.
A már említett patchwork cementlap fal jó példa a méret, forma és textúra egységére, ahol egy-egy visszatérő mintázat tovább erősíti a látványt. Már kissé nehezebb a dolgunk, ha egy letisztultabb, egyszerűbb verziót szeretnénk. A gyártók kínálatában találhatunk olyan sorozatokat, amelyekben hasonló színekben különböző mintákat válogattak össze, így ezek keverésével biztosra mehetünk.
Nagyon izgalmas végeredményt érhetünk el, ha olyan csempét választunk, ahol a méret azonos, de a színek és a textúra különbözőek, de játékos hatása van a jobb oldali képnek is, ahol az eltérő méretű és alakú darabokat a színtónus foglalja egységbe:
A színek harmóniája azonban nem azonos színeket, hanem hasonló karakterű, tónusú színeket jelent. Ha minden egyszínű, unalmas, lapos lesz az összhatás. Azt a látványt érezzük a legharmonikusabbnak, ahol több rétege van a színek és minták keveredésének. Ebben az enteriőrben például a pasztelles, natúr árnyalatok és minták adnak kifinomult, letisztult képet:
A színek összefogó erejére egy izgalmas megoldás, ha mintás és egyszínű, különböző textúrájú anyagokat kombinálunk. A kevesebb szín elegánsabb, a több vagányabb hatást eredményez:
Aki pedig már haladó szintre vitte az anyagok, méretek és színek keverését, próbálkozzon a mintákkal. Ha színben és tónusban egységes mintázatokkal dolgozunk, elegáns hatást érhetünk el, de elütőek kombinálásával vadabb összképet kapunk:
Korábban írtam már a fehér egységesítő erejéről. Ha színes tárgyakat szeretnénk halmozni, vagy sokszínű párnákkal, textilekkel díszítjük otthonunkat, érdemes fehér, vagy törtfehér falakkal kiemelni a színek kavalkádját. Ez az enteriőr szerintem sokkal jobban működne fehér falakkal, és világosabb, neutrálisabb színű kanapéval:
Nevezzetek konzervatívnak, de számomra a színek, formák és minták keverése már túl sok. És nehéz változtatni is, hiszen mondjuk egy díszpárna lecserélésével nem változik meg az összhatás. Tehát úgy gondolom költséghatékonyabb ebben az esetben egyszerűbbnek lenni. De ízlések, és pofonok… a lényeg, hogy merjünk kombinálni, mert többféle harmónia létezik. Jó kísérletezgetést!
Képek: saját, Pinterest, Pataki Tiles
A textileknek régen is fontos szerepük volt a ház belső berendezésében, épp úgy, mint manapság. Láger Péter néprajzkutató szerint csak a XVIII. század után kezdtek gyarapodni a bútorok a magyar háztartásokban, amikor a füstelvezetés már megoldhatóvá vált. Egészen addig a textilek szerepe kapott nagyobb hangsúlyt az enteriőrökben, ami sok képzőművész fantáziáját mozgatta.
Amikor a gyári edények megjelentek és felváltották az egyedi, díszként és használati tárgyként is szolgáló kézzel festett fazekas edényeket, a konyha szürkébbé vált, ekkor alakult ki igény az emberekben a konyha dekorálására. A polgáriasodás idején a magyar konyha egyik jól bevált és népszerű díszítési módja a falvédők használata volt. Jellemzően ezek a giccs kategóriájába sorolhatóak, gyakran a házi áldáshoz hasonlóan szövegeket viseltek magukon, sokszor népdalok sorait. Az 1930-40-es években a falvédők kimentek a divatból, ám néhány kortárs magyar művész újraértelmezte őket.
Szabó Eszter Ágnes, képzőművész 1998-ban készítette első újraértelmezett falvédőjét Nagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowie-val címmel, amely internetes mémként is elterjedt, sőt, az eredeti példánya egy New York-i kiállításon is szerepelt.
Pittmann Zsófia munkáival egy divatlapban találkoztam először. Kedves gúnnyal, szarkasztikus humorral nyúl a falvédőkhöz, sőt egy vele készült korábbi interjúban (a Magyar Televízió kulturális portréműsorában, az Abszolútban) több munkáját is bemutatja. Zsófi leginkább a popkultúrából merít ötleteket, így például megesik, hogy a falvédőin a Piramis együttes, vagy Zámbó Jimmy, esetleg Deák Bill Gyula sorait láthatjuk. A falvédők stílusa, színei és markáns jegyei megmaradtak, ám az egész koncepciót újragondolta a fiatal képzőművész.
Forrás: Pumpkin Paradise, Librarius
Kedvelem a díszpárnákat, mert szuper dekorációs eszközök, nagyszerűen fel lehet velük dobni a kanapét a nappaliban vagy az ágyat a hálószobában. A huzatoknak köszönhetően a variációk száma végtelen, akár minden évszakban lecserélhetjük őket, de különleges eseményekhez választhatunk ünnepi huzatokat is, így minimális költséggel változtathatjuk meg a szoba hangulatát.
A Lamoppe márkanév mögött Mózes Laura egy fiatal tervezőlány bújik meg, Laura fiatalos és vagány párnahuzatokat készít, palettája rendkívül sokszínű. A párnákat csinos kis kategóriákba sorolja be: létrehozta a zömében geometriai mintájú kolor, sárga, kék, illetve színes sorozatot is, ez utóbbit gyermekkorunk kedvelt játéka, a kaleidoszkóp mesés világa ihlette. A huzatok kézi szitázással vagy digitális nyomással készülnek vastag, francia kárpitra, egyedi grafika alapján.
Forrás: Lamoppe
