A trófeák gyűjtésének kultusza elsősorban a német gyökerű vadászati kultúrájú országokra jellemző, néhány generációval korábban pedig elég nagy divat volt ezeket az otthonokban is kifüggeszteni. A nagyszüleimnek is volt egy agancs szarva egy szelet fára rögzítve a bejárati ajtó felett, emlékbe kapták egy vadász ismerősüktől. Kicsiként mindig viszolyogtam tőlük, de mára mára már egészen megtetszettek a különleges formájuk miatt.
A trófea egyébként görög eredetű szó és győzelmi jelképet jelent. A vadász számára a trófea értékét az emlék és élmény adja, amely a zsákmányoláshoz fűződik. A mai lakberendezésben egyre több példát látok arra, hogy ezeket a régi családi ereklyéket, trófeákat, vagy a talált agancsokat ismét elkezdik díszként használni. Sőt, ezeknek a felújított, lefestett, ‘trendiesített’ változata is egyre gyakoribb. Pasztell, vagy arany és ezüst színekben is jól mutatnak, de natúr küllemükben is szépek.
Ha már van egy ilyen családi emlékünk (igazából kettő is, mert kaptunk még egyet), nekilátnék a csinosításának, és ki is tenném szívesen otthon, ha megtalálom a megfelelő helyét ehhez a lakásban. Tetszik benne, hogy van története, van hagyománya, a mai környezetben egy felújított köntösben is jól mutat, és emlékeztet a felmenőimre.
Tünde is kapott egyet ajándékba, erről láthattok elsőként egy fotót. Meleg szürke árnyalatot kapott a koponya rész, az agancs pedig megmaradt az eredeti csontszínében, menőn mutat a lakásukban. A többi fotót pedig én gyűjtöttem inspirálódásképpen, hiszen nemsokára nekilátok a trófea upcycle-nek.
Forrás: Tünde saját fotója, Pinterest, Wikipedia